Amíg meg nem... 2.oldal

 

Bocsi, elfelejtettemm ide is felrakni a maradékot, haha.

Honnan kapta Blade a nevét? 1. oldal

 

Egy kis háttérsztori a főszereplőről. Paranormális, dráma, egy ici-pici horrorral megfűszerezve. 

Nyugi, ezt már befejeztem, huszonhat oldal, van vége is meg minden. Kis kerek történet arról, miért hívják Blade-et úgy, ahogy. 

Angol verzió is van, majd linkelem, ha sikerült feltöltsem valahova.

Amíg meg nem... 1.oldal

Nagyon rövid kis szösszenet (angolosoknak one-shot) egy hosszabb történetből. Csak tesztelni, hogyan is kell képregényt csinálni. 

Fantasy, természetfeletti, romantikus(?) inkább plátói a szeretet a két szereplő közt, szóval inkább nem.

Igen!
Sikerült!
Elhiszi ezt valaki? Hogy én, a vámpírok cicája, a Sitnuhe, elkészített egy teljes képregényt, csak úgy a semmiből?
Na jó, mondjuk, vannak még hiányosságok, mint például, hogy csak egy kontextus nélküli jelenet az egész, és csak hét oldal, de már ez is valami!
Sőt, hozzákezdtem egy következőhöz, ami eljutott a félkész fázisba! És ez tényleg egy teljes sztori lesz, -amolyan prológus Blade és Lilian történetéhez- és huszonhét oldal. Igen, tudom. Váó.
Na de először még hadd dícsérjem magam amiért azt a másik hét oldal elkészítettem. Le kellett volna mérni, mennyi időbe tellett, hogy referenciának használjam, és egy év múlva összehasonlíthassam az akkori gyorsaságommal. (Egy év múlva? Azért ennyire még nem kéne optimistának lenni)
Hátha elolvassa valaki és megtetszik, és akkor forever ezzel foglalkozhatok, meg visual noveleket csinálhatnék for money, és lenne bevételem és legálisan, formálisan, szociálisan is felnőtt lehetnék!
Juj de izgi.
De ha hasra esek sem keseredek el, addig gyártom majd a szarabbnál szarabb képregényeket amíg egy befut és bestseller lesz. Amíg a mennyiségből minőség lesz.
Az egyetlen dolog, amiben eleshetek, az az, hogy nem lesz időm - vagy inkább erőm - foglalkozni az álom munkám hajkurászásával, mert közeledik a tavasz meg a nyár, és az egyet jelent a kerti munkával. Megnőnek a ház körüli gondok is, és én sem leszek már fiatalabb, vagyis... uh.
A neten van egy olyan kihívás, aminek a neve Száz nap képregény készítés, a lényege, hogy minden nap száz napig harminc percet a képregényednek szánsz. Állítólag ennyi idő is elég, hogy befejezz egyet, vagy hogy legalábbis haladj valamicskét. A kihívást sokan sikerrel zárták már, ami arra enged következtetni, hogy ha én is tudok egy nap harminc percet félrevonulni, akkor nyert ügyem van.
Ezért vagyok ilyen optimista.
Bár legutóbb lemértem mennyit tudok haladni fél óra alatt, és hát...
Nem sokat.
De az is több, mint a semmi!
Na jó, itt az első oldal a kész jelenetből.
Ja, hogy kontextus nélkül semmi értelme?
Kik ezek a szarvas emberek? Ki ez a maszkos? Miért kéne érezzek valamit a képek nézegetése közben?
Ezekre a kérdésekre egyetlen válaszom van: háhá, sosem fogod megtudni.

Na jó, a következő oldal alá leírok minden tudnivalót. Úgysincs más hely, ahol mesélhetek róluk.

Írni kéne valamit

Ez a blogposzt (hogy mondják ezt magyarul?) arról fog szólni, hogy fogalmam sincs mit kéne írjak és hogyan is kell írni, mert totál elfelejtettem hogy kell.
Mint minden hónapban, elérkezett az ideje hogy az írásról ábrándozzak és meginduljon bennem a kreatív erő, ami aztán kifullad úgy kábé huszonnyolc óra leforgása alatt. A hormonjaimat hibáztatom.
Két héttel korábban éppen haszontalannak éreztem magam -- mint mindig mikor tengenek a hormonok- és motivációs videókat néztem. Már nem emlékszem mi volt az a kettő ami végül tényleg olyanokat mondott, ami tetszett nekem. Azt hiszem az egyik Ahmed Aldoori legutóbbi videója volt. Utána sziklaszilárd elhatározottsággal kijelentettem, hogy na, akkor mostantól tényleg hasznosítom egyetlen emberi képességem, ami a történetmesélés, és nem fogom hagyni magam, és nekiállok, és minden.
Mire ez az elhatározás megszületett, ablakot cserélt a házunk, aminek maradványait nekem kellett összesöpörni a földről, és nem volt energiám bárminemű szellemi munkába fogni a fizikai után. Végül már nem volt rám szükség, úgyhogy bevonulhattam a szobámba lonlingolni. A kreatív erő pedig  újra fellángolt, de olyan mértékben,  hogy még a régi rajzaim és írásaim is elővettem, (mert az mindig megihlet) és újra böngészni kezdtem a drive-omon tárolt történetet-ötleteim.
Azt hiszem, végül egy Jack Frost ihlette horror sztori mellett döntöttem, de ebben még nem vagyok biztos, mert még mellette létrehoztam hét új karaktert egy másik sztorihoz, és megváltoztattam a bonyodalmat egy harmadiknál. Szal. Nem is értem miért nem tudok leülni rendesen és kitartani egyetlen sztori mellett, mikor annyira jó vagyok koncentrálásban?
Na mindegy, közben letöltöttem egy forgatókönyv író szoftot, ami a laptopomon már rajta volt csak az kifulladt, és lélekben készültem rá hogy írni fogok (azért forgatókönyveset, mert csak dialógusokban tudok normálisan sztorizni). Ami nálam annyit tesz, hogy Pinteresten végignéztem az ÍRÁS című táblám, és ellátogattam MrKirin blogjára, ahol újraolvastam a Hogyan tervezzünk meg egy regényt a semmiből? című posztot, szóval, nagyon belelovaltam magam.
Most egy nappal később van, és kezdtem volna neki, nyitom a progit (hogy miért nem kezdtem neki írni még a tegnap? Jó kérdés, lol), de semmi. Gondoltam, talán előbb be kéne melegíteni egy kicsit, hiszen nagyon rég volt, mikor utoljára bárminemű, általam megalkotott mondatott bármilyen formában leírtam.
Hát ezért lett ez a poszt.
Pedig estére mindig megindul bennem a szófosás, mármint gondolatban, persze. Kerekednek a sztorik, meg a karakterek, bonyodalmak, egész jelenetek futnak le bennem. De leírni még sosem sikerült rendesen.
Ó, írás ókori görög múzsája, Hogyishínakeidra, könyörülj rajtam.
Muszáj alkotnom valami kézzel foghatót. Különben a piacon kötök ki én is, és ott fogok megrohadni az asztal mellett, visszeres lábbal és elmeszesedett nyakkal. Göpös, durva tapintású ujjakkal, és kiaszott, reménytelen lélekkel.
Plz. Adj erőt.

Első animácóm, juj

Blade megmozdult! Életre kelt, fusson ki merre lát!
(Elfelejtettem lekroppolni, vagyis levágni a felesleges tésztát a szélekről, na mindegy)

Amúgy, az tiszta, hogy ki ez, nem...? Tudjátok, az egyik főszereplő az Átkozott temetőből? A képregény amit elindítottam, aztán úgy tíz oldal után restartoltam, csak hogy abbahagyjam megint? Nem rémlik? Hát nem csoda.

Amúgy még nem mondtam le róla, hogy az Átkozott temető sztorit másokkal is megosztható formába öntsem. Már ott tartok, hogy kábé megvan mindenki motivációja, problémája és a végkifejlet, már csak meg kéne írni.
Az is lehet, hogy visual novel lesz belőle, mert ahhoz kevesebbet kell rajzolni. Pontosabban egy ilyen izé, visual novel - animatic  storyboard hibrid szerű dolgon gondolkodom. Most egyelőre próbálok visszalendülni a rajzolásba és a sztoriba.
Na jó. Mára ennyi.

Átkozott temető! Első fejezet, 1. oldal

Na  akkor hogy is van ez?
Hanyadik fejezetnél tartunk?

Nos, a történet átment némi változtatáson -vagyis inkább visszatértem az eredeti ötlethez- szóval most kicsit visszamegyünk az időben, de nem sokat. Az eddig posztolt oldalak ugyanúgy részei maradnak az egésznek, csak éppen második fejezetbe rakom őket. Aki már olvasta őket, annak spoiler? izé. Na mindegy.

Mary karakterke az bizony az a bizonyos Méri, A volt szobatársamról, Mérikéről lett mintázva, legalábbis a design meg hogy cigizik. A személyiség nem annyira.

Lesz még ilyen kevés szerepes mellékszereplő, és mindet az ismerőseimről tervezem mintázni, úgyhogy ismerősök, fussatok!

A szinezésről meg annyit, hogy ez az egész ilyen gyakorló-kísérletező projekt. Asszem lesz ilyen is még. Mármint,  kísérletezés. Egyik oldal ilyen, másik olyan...  Bocsika!

Átkozott temető! 1,6

Buli van jeee.
Blade-nek meg mamusza