Ez a blogposzt (hogy mondják ezt magyarul?) arról fog szólni, hogy fogalmam sincs mit kéne írjak és hogyan is kell írni, mert totál elfelejtettem hogy kell.
Mint minden hónapban, elérkezett az ideje hogy az írásról ábrándozzak és meginduljon bennem a kreatív erő, ami aztán kifullad úgy kábé huszonnyolc óra leforgása alatt. A hormonjaimat hibáztatom.
Két héttel korábban éppen haszontalannak éreztem magam -- mint mindig mikor tengenek a hormonok- és motivációs videókat néztem. Már nem emlékszem mi volt az a kettő ami végül tényleg olyanokat mondott, ami tetszett nekem. Azt hiszem az egyik Ahmed Aldoori legutóbbi videója volt. Utána sziklaszilárd elhatározottsággal kijelentettem, hogy na, akkor mostantól tényleg hasznosítom egyetlen emberi képességem, ami a történetmesélés, és nem fogom hagyni magam, és nekiállok, és minden.
Mire ez az elhatározás megszületett, ablakot cserélt a házunk, aminek maradványait nekem kellett összesöpörni a földről, és nem volt energiám bárminemű szellemi munkába fogni a fizikai után. Végül már nem volt rám szükség, úgyhogy bevonulhattam a szobámba lonlingolni. A kreatív erő pedig újra fellángolt, de olyan mértékben, hogy még a régi rajzaim és írásaim is elővettem, (mert az mindig megihlet) és újra böngészni kezdtem a drive-omon tárolt történetet-ötleteim.
Azt hiszem, végül egy Jack Frost ihlette horror sztori mellett döntöttem, de ebben még nem vagyok biztos, mert még mellette létrehoztam hét új karaktert egy másik sztorihoz, és megváltoztattam a bonyodalmat egy harmadiknál. Szal. Nem is értem miért nem tudok leülni rendesen és kitartani egyetlen sztori mellett, mikor annyira jó vagyok koncentrálásban?
Na mindegy, közben letöltöttem egy forgatókönyv író szoftot, ami a laptopomon már rajta volt csak az kifulladt, és lélekben készültem rá hogy írni fogok (azért forgatókönyveset, mert csak dialógusokban tudok normálisan sztorizni). Ami nálam annyit tesz, hogy Pinteresten végignéztem az ÍRÁS című táblám, és ellátogattam MrKirin blogjára, ahol újraolvastam a Hogyan tervezzünk meg egy regényt a semmiből? című posztot, szóval, nagyon belelovaltam magam.
Most egy nappal később van, és kezdtem volna neki, nyitom a progit (hogy miért nem kezdtem neki írni még a tegnap? Jó kérdés, lol), de semmi. Gondoltam, talán előbb be kéne melegíteni egy kicsit, hiszen nagyon rég volt, mikor utoljára bárminemű, általam megalkotott mondatott bármilyen formában leírtam.
Hát ezért lett ez a poszt.
Pedig estére mindig megindul bennem a szófosás, mármint gondolatban, persze. Kerekednek a sztorik, meg a karakterek, bonyodalmak, egész jelenetek futnak le bennem. De leírni még sosem sikerült rendesen.
Ó, írás ókori görög múzsája, Hogyishínakeidra, könyörülj rajtam.
Muszáj alkotnom valami kézzel foghatót. Különben a piacon kötök ki én is, és ott fogok megrohadni az asztal mellett, visszeres lábbal és elmeszesedett nyakkal. Göpös, durva tapintású ujjakkal, és kiaszott, reménytelen lélekkel.
Plz. Adj erőt.
