Apám jön,...

... leül a asztalomhoz gépezni. Látja az asztalon azt a Jason oldalt, amit az előbb posztoltam.
Apa: -Mér van ebből kettő?
Én:    -Miből?
A:     -Siti arcára mutat.
Én elkezdem magyarázni, hogy ez egy képregény, amit úgy kell felfogni, mintha egy film kockái lennének, egymás után következnek időben, és úgy kell értelmezni, hogy miközben azok ketten hátrálnak a liftbe, a csaj folyamatosan csúnyán néz rájuk. Apán látszik, hogy nem érti, de nem is nagyon érdekli. Tovább tanulmányozza a rajzokat.
A:   -Nem hiszem, hogy ebből a pózból látszana a cipősarka.
Én:  A lehető legcsúnyább nézésemmel bombáztam, ésvhirtelen  meg akartam hajigálni mandarinnal.

Hogy jön ő ahhoz. Mit tud ő a művészetről??!!? A művészekről!!??!44!
Úgy rajzolom azt a cipősarkat ahogy akarom! Ha akarom a hajából nő ki a cipősarka! Ha akarom macskának rajzolom a cipősarkát!  Mert ez az ÉN világom. Olyan amilyennek én akarom!

-Huff huff-

-megnézem a rajzot még egyszer-

...

Jobban belegondolva... sosem tetszett az a cipősarok...