2014. október 14., kedd
Szerelmi pentagramm
A tini szerelemról szóló történet két fiú főszereplője... Vajon melyiket válassza majd a főhősnőnk? Hűha...
A rokker gyereket, a Szabey-t? Vagy a karatézós karalábét, Mikkkit?
BAkkER! MOST veszem észre hogy lehagytam a gitárról a szíjat XD CSAK ÚGY LEBEG A LEVEGŐBEN XDXDDX
FAIL orz
-órákig röhög-
Na nem baj. Úgy tűnik, Szabival van az erő. Máris nyert ügye van. Kinek ne kéne gy Jedi?
jaj
páj
2014. október 1., szerda
Minden álom véget ér, első fejezet
Oké. Ez.... ezt még mindig nem tudom elhinni. Ez nem lehet valóság. Még mindig álmodom, és ez nem a valóság.
Vagy valami átverés, de egyáltalán nem vicces. Nyomorodjon MEG, aki kitalálta!
...meg kell törölnöm a szemem.
Ami ma történt, az... valami csoda. Vagy átok? Valamelyik a kettő közül. Még mindig bennem van a reggeli para, reszketek.
Ahh, honnan is kezdjem. Persze, a legelejétől lenne a legjobb. Ki kell adnom magamból, hátha megnyugszom.
Valami gyönyörűt álmodtam az éjjel.Az előző nap után azt hittem, a dokimmal fogok álmodni. Nem emlékszem már, hogy miről is szólt, annyi minden történt ma, csak arra, hogy nagyon szép volt, és kellemes érzéssel ébredtem. A saját ágyamban feküdtem, meleg takaró alatt, puha párnák közt. Még mindig félálomban voltam, a szobába is csak épp hogy beszüremlett a fény. A város csak ébredezett, néhány autó elhúzott előttünk, de egyébként csend volt. Kinyújtóztam. Meglepve tapasztaltam, hogy meztelen vagyok. Teljesen meztelen.Nem emlékeztem, hogy éjjel levettem volna a pizsamámat, úgyhogy elkönyveltem magamban, ez valami hamis ébredés lehet. Az egy fajta lucid álom, amikor azt hiszed, felébredtél, de még álmodsz igazából. Szóval, pucér vagyok. Oké. Nyújtózok, és érzem, hogy a bőrömhöz simul valami. Eh. Ásítok egyet, és csámcsogva nyúlok a derekamhoz, hogy megnézzem, mi az.
Ne tudd meg, drága kedves, egyetlen naplóm, hogy egy kéz volt az.
Egy kéz. Meg egy egész kar.
És a kar folytatódott, egy személy formájában, aki hátulról ölelt engem.
Engem. Ölelt valaki hátulról, miközben pucér voltam, és az ágyamban feküdtem.
Bakker, ilyen jó álmom még ééééletemben nem volt!
Pss, gondoltam, élvezzük ki, ameddig még tart. Megfogtam a kezet, ami képzeletem szerint egy jóképű pasihoz tartozott, még jobban magamra húztam az illetőt, és kényelmesen elhelyezkedtem a párna és őközte.
Te, éreztem a szívverését. Olyan, de olyan jó érzés volt. Finom és meleg. Boldog voltam, és biztos vagyok benne, hogy vigyorogtam közben. Így feküdtem vagy egy percig, és mélyeket szuszogtam. Hallgattam, ahogy a pasikám is nyugodtan lélegzik, meleg levegőt fújva a nyakamba. Ahh, de jó volt. Mennyország.
Aztán egy kis idő múlva gyanús kezdett lenni a dolog. Túl valóságos volt. Ráadásul ilyen hosszú ideig sosem tartott még lucid álmom. Lehet, hogy valaki az éjjel bekábított, levetkőztetett, és megdugott, míg eszméletlen voltam? Valamelyik fiú lakótársam???? Jézusmária. A pulzusom hirtelen az egekbe szökött, éreztem hogy a fejem bevörösödik, és minden izmom megfeszül. Mi folyik itt? Segítség!
És akkor, megszólalt egy telefon. Csirr-csörr.
A pasasom megmoccant. Biztos megijedt. Lefejtette rólam a kezét, és hasra fordult, hogy elérje a telefont. Én meg közben mozdulni se mertem, csak feküdtem ugyanúgy, tágra nyitott szemekkel, mint valami próbababa.
"Mosimosi."
A pasim álmos hangja körbe viszhangzott a szobában. Ez japánul beszél.
Körbenéztem, és azt vettem észre, hogy a szoba át van rendezve. A falon ismeretlen poszterek voltak, a szoba közepén új bútorok, meg mindenféle rongyok szerteszét.
Megkockáztattam, hogy felülök. Magamra húztam a takarót.
A pasim tovább beszélt a telefonjába, miközben a takaró után nyúlt, mert a hátát kitakartam.
Lehet, hogy ez mégiscsak egy álom. A szoba túl más volt ahhoz, hogy egy éjjel alatt át lehessen pakolni.
A szememmel végigpásztáztam a pasi hátát. Szép háta volt. Karamell barna, az izmai tónusosak, a haja pedig dús és fekete. Hmmm, sóhajtottam, de szép álom vagy. Sajna, az arcát nem láttam, mert még mindig hason feküdt és úgy dumált a telefonjába, mindvégig japánul. És akkor leesett a lényeg: ÉRTETTEM, hogy mit beszél. Pedig egy szót sem tanultam japánul soha!
Na, gondoltam magamban, ez már tuti nem a valóság, mert olyan nem lehet, hogy értsek japánul, csak úgy, hipp-hopp. Ez egy álom. Tutira egy álom, úgyhogy: újjé, bármit meg lehet tenni, semmi következménye nem lehet!
Hihiihiiiiii.
A kezemet óvatosan rátettem a hátára, és végig simítottam a gerince mentén le, aztán finoman fel, aztán megint, lassan, óvatosan, le. Hmmmmm. Egyszerű élvezetek.
Pasikám a szabad kezével megpróbálta elhessenteni cirógató ujjaim.
<Ja semmi, > mondta a telefonba, <Csak a barátnőm csikol. Hagyd abba!>, szólt rám. Ahogy nekiütődött a keze az enyémnek, eszembe jutott egy álomtrükk. A neten olvastam, hogy ha nem tudjuk, éppen álmodunk-e vagy sem, akkor két módszer van, hogy tudatosítsuk magunkban a valóságot. Az első, hogy megvizsgáljuk a tenyerünket. Egy álom sosem elég aprólékos ahhoz, hogy a tenyerünk minden kis vonalát láthassuk.
A szemem elé emeltem a tenyerem, és rábambultam. Elég volt pár másodpercig mereszteni a szemem, hogy feltűnjön, tisztán látom minden gyűrődését. Az összes vonalat. Még az ujjlenyomatomat alkotó horgokat is láttam. Felemeltem a fejem, a gyomrom meg összerándult.
Ajjaj. Ez nem jó.
Második módszer: keressünk szilárd felületet, és próbáljunk rajta áthatolni a kezünkkel. Ha álom, sikerül.
A fal felé fordultam, és egy határozott, gyors mozdulattal beleöklöztem a falba.
Mondanom sem kell, átkozottul fájt. Megpróbáltam visszafojtani a jajgatást, de pasika így is észrevette. Kicsit felém fordította a fejét, és megkérdezte, japánul: <Jól vagy?>
Nyögdécselni kezdtem. Azt akartam neki válaszolni japánul, hogy ja, igen, de fogalmam sem volt, hogyan kell. Naná. Érteni értek, de beszélni nem?
Inkább nem szóltam semmit. A szívem úgy vert, hogy az erek kidagadtak a nyakamon. A falas módszer szerint is ébren voltam. Nagyon is ébren, ez biztos!
Ez a nagybetűs Valóság! Nem értettem, mi folyik itt, nem tudtam, ki az a valaki mellettem, miért vagyok meztelen, hogy hogy értek japánul, de beszélni nem tudok, és miért van átrendezve a szobám?
"Segítség!" kiáltottam. Leugrottam az ágyról, de megbotlottam a takaróban és az arcomon landoltam. A földön észrevettem egy fürdőköpenyt. Nehezen föltápászkodtam, magamra szedtem a köpenyt, és ingadozva felegyenesedtem. Előttem az asztalon ott volt a saját hőmérős órám. Tele volt extrákkal, így többek közt a dátumot is mutatta, ami nem volt más, mint 2016 február tizenkettő.
Pont. Ennyi. Én itt elvesztettem a fejem. Kiszállt belőlem a lélek, a tüdőmből a levegő, a fejemből a vér. Kinéztem az ablakon. Hó mindenütt!
De hát tegnap még nyár volt!
Na jó. Léteznek meteorológiai abszurditások. Az órám is lehet, hogy csak elromlott. Megfordultam, és szemben a falon ott tündökölt egy macskás naptár, olyan, amilyet minden évben leértékelve veszek az egyetemi boltban.
A naptáron egy lusta fekete macska ásított, alatta: 2016 február.
Na szép.
Ez valami átverés lehet. Szülinapom van, csak elfelejtettem? Nem, a szülinapom augusztusban van. Akkor, előző nap leittam magam, és elszállt egy egész nap? Nem is szoktam inni! Lehet, hogy valami trauma ért, és kiesett a tegnap?
Mármint, azt el tudtam volna fogadni, hogy egy nap kiesik. De több mint egy év??
És ki ez a meztelen japper az ágyamban???
Kimelegedtem izgalmamban, pedig csak az a nyomorult köntös volt rajtam, az se az enyém. Hol a sajátom? Meg kell találnom. Valami biztos pont kell, ami még mindig ugyanaz, mint tegnap volt. Az asztalon ott volt egy piperetükör. Belenéztem.
Az arcom változatlanul nézett vissza rám, bár nem volt nyoma a pattanásaimnak. Csakhogy, a hajam rövidre volt vágva. Nagyon jól elkészített, kleopátra stílusú, rövid frizurám volt.
Majdnem elbőgtem magam. A kezemmel a hajamba túrtam. Mi lett a szép, hosszú hajammal? Hová lett? Hová lett a tegnap? Hová lett egy év? Nyögdécselve hátráltam az asztaltól, míg bele nem ütköztem valamibe. Megfordultam... és előttem állt a legszebb férfi, akit életemben valaha láttam. Meztelenül. És nagyon ijedt arcot vágva.
<Lili? Mi a baj?>
Kikerekedtek a szemeim. Hát, most már nem bántam, felőlem akár amnéziám is lehet, leszarom. Egy ilyen pasiért, akár tarkopaszra is nyírhatják a hajam. Elvigyorodtam. Aztán lassan könnyek szöktek a szemembe. Éreztem, ahogy az orrom lassan megtelik takonnyal, szipogni kezdtem, és szép, lassan elbőgtem magam.
"Ki a fene vagy te?" -fakadt ki belőlem.
Nem értettem a reakcióm. Mit bőgök itt? Ezelőtt... a szép... srác... előtt...
Lekuporodtam az asztal lábához, és csak szipogtam, és töröltem a könnyeim. Nagyokat nyeltem, próbáltam mélyeket lélegezni, de a könnyek a torkomra mentek, amitől csak még idegesebb lettem.
"Bi-hi esz asz egész-h? Gi-h vadh te-h?... Mért...-nyel- csináljátohk eszt velem-h?"
Adonisz mellém kuporodott, és, bár az arcát megint nem láttam a könnytörölgetés miatt, hallhatóan mérges volt.
<Mi a baj? Ne beszélj magyarul, tudod, hogy nem értem.>
Na, én meg nem beszélek japánul! Felnéztem a könnyeim közül.
"Hn... englis?"
A srác nagyot pislogott.
"Du jú... szpík? Englis?"
<Mi van?>
"Hú ár jú? Áj dont nó jú!"
A srác összeráncolta a homlokát. Féloldalra fordította a fejét, és kinyitotta a száját, mintha mondani akarna valamit, de gyorsan becsukta. Egy percig csak figyelte, ahogy szipogok. Én meg, mint hogy jobbat nem tudtam, továbbra is csak szipogtam.
Aztán nagy nehezen megszólalt.
<Nem tudom, miért csinálod ezt, de nagyon nem vagy vicces.> Azzal felállt, és otthagyott. Maga után jól becsapta az ajtót, és hallottam, ahogy néhány lépés után megáll az előszobában, és a fürdő ajtónak támaszkodik.
Magamra maradtam. Nem kellene ennyire bepánikolnom. Biztos valami félreértés az egész. Semmi baj, Lili, minden rendben lesz. Felhívjuk szépen édesanyánkat, ő majd lenyugtat minket. Felnyúltam az asztalra, és lekaparásztam egy telefont. Az enyém volt, ugyanaz mint eddig. Csakhogy a háttérképen a srác és én vigyorogtunk, vámpírnak öltözve.
Összeszorítottam a szemem. Erről a képről inkább nem is veszek tudomást. Gyorsan megkerestem anya számát, és tárcsáztam.
Négyszer csörgött ki. Aztán meghallottam az ismerős piaci zajokat, ahol anya dolgozott.
"Tessék, kicsim?"
"Anya? Anyukám! Te vagy az?"
"Igen, tessék, mondjad?"
"Anya... valami... nincs rendben. Kérlek, segíts."
"Mi a baj, kincsem?"
"Anya, hanyadika van ma?"
"Tizenkettő. Miért?"
"De, milyen év, hónap?"
Anya hozzászokott már, hogy néha az évet is elfelejtem, ezért nyugodt hangon felelte: "2016 február. Miért? Mit felejtettél el?"
Hogy mit felejtettem el?
"Biztos? Anya, ha téged is bevettek az átverésbe, inkább mondd meg, mert már sírok az idegtől."
"Miféle átverés?" anya hangja komolyra váltott. "Miről van szó?"
"Anya, én... hogy is mondjam... tegnap még nyár volt! Mikor felkeltem, valaki idegen volt mellettem, és a szoba át van rendezve, a hajam is rövid, és, és... én nem emlékszem, hogy ilyesmi történt volna!"
"Nyugodj meg, kincsem. Arra célzol, hogy elfelejtetted, ki vagy? Vagy mit akarsz mondani?" kacagott.
"Anya, ez komoly! Én sírok! Kérlek ne kacagj ki! Nagyon félek! És egy idegen van a lakásban, aki csapkodja az ajtót!"
"Jól van. Öhm, semmi baj. Tudod mit? Ha akarod, azonnal érted megyünk. Milyen idegen van a lakásban?" most már hallani lehetett valamiféle aggodalmat a hangjából.
"Valami japán!"
Csend.
"Várj egy kicsit, mindjárt..."
Hallom, hogy anya odahívja apámat, és valamit diskurálnak.
Apám veszi át a telefont.
"Azonnal ott vagyunk. Ne félj, nincs semmi baj. A fiút Vakának hívják, és nagyon rendes. Mindjárt indulunk. Jó?"
Nagyokat pislogok. Vaka?...
"Jó...De nem kell siessetek! Nehogy karambolozzatok..."
"Jó, jó" mondja apa a túloldalt. " Na szia."
"Sziasztok..."
Letettem a telefont, lassan az ölembe eresztettem. Hogy apa ismeri azt a japánt, megnyugtatott. Ezek szerint... tényleg én felejtettem el...nekem ment ki a fejemből egy egész év... még több?
Kifújtam a levegőt. Mindjárt itt lesznek. Csak ne vezessen gyorsan. Remélem, hogy nem ijesztettem meg őket nagyon.
Nos, kedves naplóm, te mit tettél volna a helyemben?
Valószínűleg semmit, mert csak egy pár nyomorult bejegyzés vagy. Még csak papírból sem vagy.
De arra jó vagy, hogy kiírjam magamból az idegességet. Már eléggé lenyugodtam. Főleg, hogy miután beszéltem anyával, a Vaka gyerek bejött hozzám, és beszélgettünk.
Az nagyon jó volt.
Várj, leírom azt is, de csak azért, hogy el ne felejtsem később.
***
Minden álom véget ér, bevezető
2014 május 29
Kedves naplóm,
Ha jól tudom, így kell kezdeni egy naplóbejegyzést, bár én még soha életemben nem írtam olyat. A pszihomókus dokimmal ma volt az első randink, ő ajánlotta, hogy írjam le, milyen benyomások izéltek meg aznap, vagy hogy a fenébe fogalmazott... És mivel a doki meglehetősen kedves volt és fiatal, úgy döntöttem, megfogadom a tanácsát. Már csak azért is, mert anyáék keményen dolgoztak azért az órabérért, ami ellenében ő tanácsokat osztogat nekem.
Szóval, most este van, ülök az ágyon, és petyegtetem a notebookomat. Pár hete lett vége a húsvéti vakációnak, és elkezdődött az egyetem. Kegyetlen meleg van, Lala kuksol a szobájában, Davida meg Kinga valami mókás sorozatot néznek... Én meg szomorkodom, hogy milyen egyedül vagyok.
Ja, ide azt kéne leírnom, hogy ilyen volt a napom. Na hát... Mi is történt? Olyan rövid az agyam mostanában....Oh! Ma találkoztam Momóval! Az én kis Momócskámmal, a régi szobatársammal. Annyira hiányzott! Mióta elszármazott Pestre, hetente ha kétszer beszélünk neten. Akkor is inkább post-it note formájában, mert sosem esett meg, hogy szinkronban legyünk fent. Szóval, az úgy volt, hogy épp jöttem ki a fordítás órámról és sétáltam felfelé a sugárúton, szívogattam a kakaós tejet amit még reggelire vettem, és megálltam a pirosnál. Az üres dobozzal becéloztam a kukát, de persze nyomorúságosan mellé esett... és amikor lehajoltam érte, szemben az úton megláttam Momót! Olyan kis cukin várakozott, hogy átmehessen, a kis szürke szoknyájában meg picuri balerinacipőjében... Ehh, lehet hogy mióta nem láttam, bebuzultam? XD
Átrohantam az úton. A kocsiknak szerencséje volt, hogy éppen akkor váltott a lámpa pirosra, és meg kellett állniuk előttem. Egy jól irányzott hátbaöleléssel leptem meg Momót, akire láthatóan a szívbajt hoztam. :D
"Momóó!" ordítottam a fülébe.
" Te jó világ!" ordította ő a fülembe.
"Hát te itt? Miért nem szóltál hogy jössz?" hirtelen az jutott eszembe, lehet,hogy direkt el akart előlem bújni....?
"Jaj, nem tudtam hogy itt leszek, csak átutazunk a Cseketamással, ne haragudj!" szorította a kezét a szájára. Kis aranyos.
"Akkor nem is maradsz?"
"Nem, pont most megyek vissza a kocsihoz."
"Elkísérhetlek?" -kérdeztem Pompom módjára. Momóval inside joke volt minden mesékkel kapcsolatos gag.
"Háát..."
Kacagtunk.
"Hol álltatok meg?"
"Itt vár a Spar parkolóban valahol...."
"És hová mentek?"
"Cseketamás szüleihez, meghívtak egy lakodalomba. Még a tegnap."
"Nem siették el."
"Hát nem, " nevetett. "Veled mi az újság?"
"Hát, tudod, a szokásos. Egyetem, no munka, no para.. vagyis para az van, mert a jövő villogó, vörös szemekkel ijesztget minden éjjel mikor lefekszem."
"Szegénykém. Hol laksz most?"
"Emlékszel, hogy kiraktak a koliból?" Momó buzgón bólogatott. "Hosszas keresgélés után betelepedtem Laláékhoz. Tudod, a régi osztálytársamhoz, ahova egyébként is hazajártam."
"A jézuskinézetű, személyes bejáratú szakácsod?"
"Azaz! ... van egy új szobatársam is..."
Momó szemei megjátszott féltékenykedéssel villantak fel. "Miféle szobatárs? "
"Hát öööö...." Ártatlanul forgattam a szemem. Kacagtunk. Közben elértük a parkolót. Momó megállt előttem, mintha valami baromi fontosat akarna közölni. Felémhajolt, és a kezével eltakarta száját, úgy suttogott: "És valami fiúhaver nincs a láthatáron?"
Elpirultam. Négy éve nem volt pasim, az utolsó meg éppen a napokban vette el gyönyörűszép aráját.
"Bárcsak lenne!" szakadt ki belőlem a sóhajtás. "De egyelőre meg kell elégednem az internet nyújtotta élvezetekkel."
Momó szeme elkerekedett. "Miii!? Nem is tudtam hogy te olyasmit csinálsz a szabadidődben..."
"Jaj, nem arra gondoltam!"
"Hanem?"
"Ó, tudod, csak nézegetem a csinos létező és animált ázsiaiak pofikáját, és ábrándozok, milyen tökéletes emberi lények lehetnek. Totál plátóian!"
"Oké, oké." fordult el Momó a parkoló felé. "Csak olyan energikusnak látszottál, azt hittem fiú van a dologban."
"Nyá. Talán a kakaóstej hatása."
A Cseketamás, Momó jegyese, kiszállt tőlünk pár méterre, és integetett, hogy siessünk.
"Óóóó. Ennyi volt?"
"Sajna." biggyesztett Momó. "De majd beszélünk még neten!"
"Majd meséld el milyen volt a lagzi! "
"Oké!"
És akkor, miközben néztem, ahogy Momó egyre távolabb kerül tőlem, éreztem, én is egyre kisebb és nyomorultabb leszek. Körülöttem mindenkinek pörög az élete, párt talál, meg állást, meg egzisztenciát -akármit is jelentsen az... én meg itt állok, egy huszonhárom éves szerencsétlen, bogzott hajjal és szakadt farmerban. Se pasim, se munkám, se kilátásaim... Üresnek éreztem magam, mint egy törött kóláspohár. A szél a szemembe és a számba fújta a hajam. Kellett nekem megnöveszteni, gondoltam, miközben próbáltam kiköpködni.
Aztán voltam a dokinál.
A doki nagyon aranyos. Lehet, hogy az ízlésem sokkal több mindent lefed, mióta pasihiányban szenvedek, és csakis ezért találok minden második hímneműt vonzónak... De akkor is, a doki fiatal, magas, a hangja kedves, és a haja... szőke. Szerencséje, vagyis az én szerencsém, mert ha normális szinű haja lenne, biztos rákattanok és vele álmodok ezentúl. Ugyanis megfogadtam, hogy ismerősökről nem ábrándozom.
Na mindegy. Lényeg, hogy a doki kerek egy órán keresztül beszélgetett velem a csinosan szabott zakójában. Én meg kiöntöttem rá a lelki szemetesládám, minden lelki problémám, azt is, ami nem rá tartozott, azt is, ami igen... Az lett az eredmény, hogy a doki megállapította, valami kóros lelki bajban szenvedek, és már réges-régen orvoshoz kellett volna fordulnom. Megrökönyödtem. Hogy mi? Én, elmebajos? Oké, mindig is voltak sötét napjaim, de mindenkinek vannak, nem? Azért nem gondoltam, hogy ennyire súlyos a helyzet... Megkértem, hogy anyáéknak ne mondja el. Erre azt felelte, hogy van olyan, hogy orvosi titoktartás, de a kórképet azért illene megosztani a szüleimmel, hogy majd tisztában lehessenek vele, miből is épültem fel. Mosolyogtam az optimizmusán. Kis aranyos.
Bárcsak előrepörgethetném az életem oda, ahol már minden tökéletes. Lesz neki ilyen állomása egyáltalán?
2014. július 23., szerda
2014. július 22., kedd
Jelentés fapofájú botsáska kisasszonynak
Első rész, bevezető...
Végre készen lettem az nemképezőgépemmel, amin hat teljes órát dolgoztam. És ha már így alakultak a dolgok, Csótánypofi jelentését és ezzel fogom készíteni, mert.... szeretem ha néha valamilyen érzelmet is sikerül kiváltanom belőle, és azt még jobban szeretem, ha kiveti az ideg. Amúgyis csak le akar foglalni valamivel, hogy ne legyek szem előtt.
De engem nem lehet csak úgy lerázni. Ha!
Kedves barátomat, Doriont akarom megbízni a nemes feladattal, hogy legyen a kép-hang-felvétel-koordinátor-felelős munkatársam. Biztos örülni fog, hogy segíthet nekem egy kicsit!
Mellesleg... a feladatom az lenne, hogy írjak egy listát minden itt élő fénylény fajról, és jellemezzem őket. Te jó világ. Ilyen unalmas munkát.... Úgyhogy kitaláltam, hogy inkább személyesen meglátogatok mindegyikből egy-egy példányt, és készítek velük egy rövidke belsőtéged beszélgetést.
:D
Már alig várom! Úh, úh, Kanassa legyen az első alany! Ő legalább biztosan együttműködik majd. Olyan jó fej. És egy menő helyen is lakik: csendes környék, tele vízeséssel, meg kövekkel, meg bétatéri asztrálbarion huzalózó berendezésekkel!.
De először még meg kéne kérnem Dorit, hogy segítsen...
Végre készen lettem az nemképezőgépemmel, amin hat teljes órát dolgoztam. És ha már így alakultak a dolgok, Csótánypofi jelentését és ezzel fogom készíteni, mert.... szeretem ha néha valamilyen érzelmet is sikerül kiváltanom belőle, és azt még jobban szeretem, ha kiveti az ideg. Amúgyis csak le akar foglalni valamivel, hogy ne legyek szem előtt.
De engem nem lehet csak úgy lerázni. Ha!
Kedves barátomat, Doriont akarom megbízni a nemes feladattal, hogy legyen a kép-hang-felvétel-koordinátor-felelős munkatársam. Biztos örülni fog, hogy segíthet nekem egy kicsit!
Mellesleg... a feladatom az lenne, hogy írjak egy listát minden itt élő fénylény fajról, és jellemezzem őket. Te jó világ. Ilyen unalmas munkát.... Úgyhogy kitaláltam, hogy inkább személyesen meglátogatok mindegyikből egy-egy példányt, és készítek velük egy rövidke belsőtéged beszélgetést.
:D
Már alig várom! Úh, úh, Kanassa legyen az első alany! Ő legalább biztosan együttműködik majd. Olyan jó fej. És egy menő helyen is lakik: csendes környék, tele vízeséssel, meg kövekkel, meg bétatéri asztrálbarion huzalózó berendezésekkel!.
De először még meg kéne kérnem Dorit, hogy segítsen...
2014. július 4., péntek
Antidepi
Néha olyan jó cuki dolgokkal foglalkozni. Pölö, elképzelni, hogy a karaktereid milyen aranyosak lennének miközben szerelmes szerenádot adnának egymásnak :D
És ráadásnak egy elpiruló Lorein. (súgva: akinek szól a dal :3)
Ahh. Máris jobb kedvem lett.
Mit ééééééér ezer év??
Puszika.
2014. március 1., szombat
NEm tudtam...
...eldönteni, milyen hangeffektust kéne használnom arra, hogy Siti elterül a földön, mint egy béka. A szobatársnőm tanácsa az volt, hogy PLACCS.
Úgyhogy, placcs.
Úgyhogy, placcs.
Leteszteltem az oldalt, úgyhogy tudom, az utolsó panel nem értelmezhető úgy ahogy én akarom, de majd segítek rajta két panel beillesztésével. Majd. Most csak elmagyarázom mit kéne látni: Siti keze, ahogy a földre esik. Nem Mary keze, nem is Mojojojóé, Sitié, miözben esik. Oké?
Pussz pye
2014. február 15., szombat
A cicafüleknek...
kötelezőnek kéne lenniük egy kolis iszogatós esten. De komolyan.
Yarát összetéveszteni a démon űrnővel igazán mindennapos hiba, Siti. No prob.
Ajh most kezdődik csak a muri, hehe XD
Tam Tam tatam
Pye
Yarát összetéveszteni a démon űrnővel igazán mindennapos hiba, Siti. No prob.
Ajh most kezdődik csak a muri, hehe XD
Tam Tam tatam
Pye
2014. február 7., péntek
Jászón ma duplázik
Mert két oldalt is csináltam hehe.
Fighting, bitches!
És a kövi jelenet már a kolibuli lesz. Nagyon várom már hogy elázott Sitit, Mery-t és Yarát rajzolhassak XD
Fighting, bitches!
És a kövi jelenet már a kolibuli lesz. Nagyon várom már hogy elázott Sitit, Mery-t és Yarát rajzolhassak XD
2014. február 5., szerda
Apám jön,...
... leül a asztalomhoz gépezni. Látja az asztalon azt a Jason oldalt, amit az előbb posztoltam.
Apa: -Mér van ebből kettő?
Én: -Miből?
A: -Siti arcára mutat.
Én elkezdem magyarázni, hogy ez egy képregény, amit úgy kell felfogni, mintha egy film kockái lennének, egymás után következnek időben, és úgy kell értelmezni, hogy miközben azok ketten hátrálnak a liftbe, a csaj folyamatosan csúnyán néz rájuk. Apán látszik, hogy nem érti, de nem is nagyon érdekli. Tovább tanulmányozza a rajzokat.
A: -Nem hiszem, hogy ebből a pózból látszana a cipősarka.
Én: A lehető legcsúnyább nézésemmel bombáztam, ésvhirtelen meg akartam hajigálni mandarinnal.
Hogy jön ő ahhoz. Mit tud ő a művészetről??!!? A művészekről!!??!44!
Úgy rajzolom azt a cipősarkat ahogy akarom! Ha akarom a hajából nő ki a cipősarka! Ha akarom macskának rajzolom a cipősarkát! Mert ez az ÉN világom. Olyan amilyennek én akarom!
-Huff huff-
-megnézem a rajzot még egyszer-
...
Jobban belegondolva... sosem tetszett az a cipősarok...
Apa: -Mér van ebből kettő?
Én: -Miből?
A: -Siti arcára mutat.
Én elkezdem magyarázni, hogy ez egy képregény, amit úgy kell felfogni, mintha egy film kockái lennének, egymás után következnek időben, és úgy kell értelmezni, hogy miközben azok ketten hátrálnak a liftbe, a csaj folyamatosan csúnyán néz rájuk. Apán látszik, hogy nem érti, de nem is nagyon érdekli. Tovább tanulmányozza a rajzokat.
A: -Nem hiszem, hogy ebből a pózból látszana a cipősarka.
Én: A lehető legcsúnyább nézésemmel bombáztam, ésvhirtelen meg akartam hajigálni mandarinnal.
Hogy jön ő ahhoz. Mit tud ő a művészetről??!!? A művészekről!!??!44!
Úgy rajzolom azt a cipősarkat ahogy akarom! Ha akarom a hajából nő ki a cipősarka! Ha akarom macskának rajzolom a cipősarkát! Mert ez az ÉN világom. Olyan amilyennek én akarom!
-Huff huff-
-megnézem a rajzot még egyszer-
...
Jobban belegondolva... sosem tetszett az a cipősarok...
Sansz number...hét?
Na, megérkezett :D
Jászón karakterének hátterében álló mukis a múlt héten diplomaosztódott, emígyen is gratula nekije ( már ha élőbe nem volt kurázsim odamenni hozzá -.-')
Gondoltam kipróbálom, milyen ha csak beszürkézem az egészet, színek helyett. Hát, izé, látva az eredményt... elég szürke lett, haha. Nya, de látható, hogy: Bugris vörös és Jászón ijedten behátrál a liftbe (az egy lift) mikozben Siti morog rájuk. A liftajtó becsikódik, awkard silence... majd Siti kiborul saját produkciójának sikere miatt. Pff, Siti, nemhogy örülnél, hogy átjött a fííling :D
Am a második kockában Siti hajának kétoldalt felcsavart része totál úgy néz ki, mintha szarvai lennének XD de mivel pont passzol is az egészhez, inkább meghagytam :P
Pye
2014. február 2., vasárnap
2014. január 26., vasárnap
Shansz number 6
Hó héj még időbe vagyok
Satan mode ON
Vörös csajszi és Jason megfélemlítve: pipa
Yara és Mary tervét elrontani: pipa
Ez egy sikeres nap volt, Siti, kongratulésönz
(alas, a fekete tollam kifogyott és sírok)
pye
2014. január 18., szombat
2014. január 15., szerda
Sansz Jászónnak
Nyah alkottam egy oldalt :D
Első panel: Siti kócos fejjel és pizsomában az erősen összegyűrt huzaton próbál kimászni az ágyból. Először rosszkedvűre akartam a száját, de elcsösszintettem a kihúzásnál XD ezért ezen oldalon Sitinek végig borzaztó pozitív a hozzáálllása a dolgokhoz. Eredetileg duzzogott volna amiért egyáltalán létezik egyetem a világon.

Akkor most jön az arutisuto kommento:
Ez az oldal a direkt folytatása a régieknek, ezért a történet ott kezdődik, hogy Siti felébredt édes-savanyú álmából. A kollégiumban vagyunk, próbáltam szemléltetni a háttérrel, de hátha nem jött át :P
A háttérhez meg ne tessék hozzászokni, mert nagyon luxuscikk. Valószínűleg elkopik ahogy haladunk előre.
Első panel: Siti kócos fejjel és pizsomában az erősen összegyűrt huzaton próbál kimászni az ágyból. Először rosszkedvűre akartam a száját, de elcsösszintettem a kihúzásnál XD ezért ezen oldalon Sitinek végig borzaztó pozitív a hozzáálllása a dolgokhoz. Eredetileg duzzogott volna amiért egyáltalán létezik egyetem a világon.
Második panel: Yara, a szobatárs szerepében: egy beszélő hajgomolyag
Harmadik panel: Siti borzasztó(an jó) szobatárs. Úgy gondoltam, csak a főszereplőket húzom ki és szinezem, a háttér marad ceruzával. Természetesen a növényélettan könyvek és jegyzetek teljes jogú főszereplők.
Negyedik panel: Yara álmosan visszazuttyan az ágyba. Igaz, hogy egy óra múlva ZH, de a aki kolis az tudja, hogy háromnegyed előtt nem érdemes felkelni.
Uccsó panel: Siti nagyon optimista. És közben zoknit húzott mert nem szeretek ilyen szemszögből lábujjakat rajzolni.
A kövi majd a jövő héten, mert pénteken angol beszámolót tartok és készülni kell rá ajjjjj
Pye
2014. január 13., hétfő
Óh édes nosztalgia
A régi rajzaim közt matatva és inspirációt keresve akadtam rá ezekre a gyöngyszemekre, amiket nagy meglepetésmere TÉNYLEG nem posztoltam anno -kétszer is átcsekkoltam a biztonság kedvéért.
Eghen, a Jászonos saját élmény ihlette firkálmányom első fejezetének utolsó oldalai.
-nosztalgia beüt erősen-
Miután újra végigröhögtem a saját vicceim, eszembe jutott, hogy ezeket még Yarának se mutattam meg.... asszem. Pedig tele vannak inside joke-al meg miegymással amit csak mi értünk. Mint pl. hogy ha Siti nem beszél a fiúval, Mary megveri a barátját XD LOL olyan vicces vagyok hahahah
Na mindegy. Itt vannak,Yara. Ha még nem mutattam volna ezeket. Remélem tetszenek! (súgva: szerintem vicesek)
Eghen, a Jászonos saját élmény ihlette firkálmányom első fejezetének utolsó oldalai.
-nosztalgia beüt erősen-
Miután újra végigröhögtem a saját vicceim, eszembe jutott, hogy ezeket még Yarának se mutattam meg.... asszem. Pedig tele vannak inside joke-al meg miegymással amit csak mi értünk. Mint pl. hogy ha Siti nem beszél a fiúval, Mary megveri a barátját XD LOL olyan vicces vagyok hahahah
Na mindegy. Itt vannak,Yara. Ha még nem mutattam volna ezeket. Remélem tetszenek! (súgva: szerintem vicesek)

HEhe
Pye!
2014. január 12., vasárnap
Heti Siti
Csann csa csann megérkezett a farkatlan cicaangyal
fogadjuk hát szerettel és megértéssel
Ugyanis az alkotó az utolsó pillanatra hagyta ezt is mint mindent
Továbbá rossz minőségű papírra is, vetette, aminek a hátáról átütött a peroxiszóma enzimatikus reakcióinak diagrammja és meg kellett csodafotosoppolni
ejjjh
Jobban néz ki eredetiben ha nem lennének azok a csíkok megőrülök mért
Sorry
Itt az eredeti összehasonlításnak
fogadjuk hát szerettel és megértéssel
Ugyanis az alkotó az utolsó pillanatra hagyta ezt is mint mindent
Továbbá rossz minőségű papírra is, vetette, aminek a hátáról átütött a peroxiszóma enzimatikus reakcióinak diagrammja és meg kellett csodafotosoppolni
ejjjh
Jobban néz ki eredetiben ha nem lennének azok a csíkok megőrülök mért
Sorry
Itt az eredeti összehasonlításnak
Pye
2014. január 5., vasárnap
Újjászületés b*tches!!!
Ezennel hivatalosan is újra aktívnak nyílvánítom az oldalt! -tánci tánci-
Ki nem találja senki, hogy mit tettem. Na mit? nyehehehee fogadalmat.
HAHA
Bezony. Újjévi fogadalmat ráadásul, mert azt a fókusz szerint is, statisztikailag, jobban betartják az emberek, mint bármilyen más napi fogadalmat.
Namost. Ez a fogadalom egy önképző rajztanfolyam elindítása, aminek egyetlen tagja es és tanára es ÉN vagyok. hihi
Vannak szabályok is! La:
1. Minden nap egy oldal telefirkálása az újjonnan beszerzett vázlatfüzetbe.
2. Minden héten készíteni egy befejezett rajzot, A4-es lapon.
3. Ennyi.
HAha. Ühm, ennyit akartam csak mondani. A hetesrajzokat úgy tervezem felpakolom ide. A vázlatokat neeem, csak ha nagyon jó lett valami.
Mivel ma január ötödike van már, és letelt az első hét, már kész vagyok a number one firkával. Ide is teszem, figyi:
Desuuuuu szeráf-félig szarvas magas angyal, nagyon- nagyon elmázingálva
Hozzáteném, hogy jelenleg ilyen állapotok uralkodnak nálam: nincs radírom, se hegyezőm, egy darab 3B ceruzám van aminek már elkopott a hegye, meg egy mechanikus ceruzám, aminek az a heppje hogy minden második vonás után eltöri a belet.
Szerintem vicces ez. De, ha minden a tervek szerint megy, holnapra már lesz radírom is, meg hegyezőm. Persze hegyezhetnék késsel is -mert tudok ám. Csak nincs a közelben egyetelen olyan kés sem, aminek lelkiismert fudralás -értsd: anyai szidalmak- nélkül elvásolhatnám az élét.
Oh fájdalom.
Na, mindegy. első hét letudva, jöjjön a következő! Már csak 51 van hátra :D
Pye
Ki nem találja senki, hogy mit tettem. Na mit? nyehehehee fogadalmat.
HAHA
Bezony. Újjévi fogadalmat ráadásul, mert azt a fókusz szerint is, statisztikailag, jobban betartják az emberek, mint bármilyen más napi fogadalmat.
Namost. Ez a fogadalom egy önképző rajztanfolyam elindítása, aminek egyetlen tagja es és tanára es ÉN vagyok. hihi
Vannak szabályok is! La:
1. Minden nap egy oldal telefirkálása az újjonnan beszerzett vázlatfüzetbe.
2. Minden héten készíteni egy befejezett rajzot, A4-es lapon.
3. Ennyi.
HAha. Ühm, ennyit akartam csak mondani. A hetesrajzokat úgy tervezem felpakolom ide. A vázlatokat neeem, csak ha nagyon jó lett valami.
Mivel ma január ötödike van már, és letelt az első hét, már kész vagyok a number one firkával. Ide is teszem, figyi:
Desuuuuu szeráf-félig szarvas magas angyal, nagyon- nagyon elmázingálva
Hozzáteném, hogy jelenleg ilyen állapotok uralkodnak nálam: nincs radírom, se hegyezőm, egy darab 3B ceruzám van aminek már elkopott a hegye, meg egy mechanikus ceruzám, aminek az a heppje hogy minden második vonás után eltöri a belet.
Szerintem vicces ez. De, ha minden a tervek szerint megy, holnapra már lesz radírom is, meg hegyezőm. Persze hegyezhetnék késsel is -mert tudok ám. Csak nincs a közelben egyetelen olyan kés sem, aminek lelkiismert fudralás -értsd: anyai szidalmak- nélkül elvásolhatnám az élét.
Oh fájdalom.
Na, mindegy. első hét letudva, jöjjön a következő! Már csak 51 van hátra :D
Pye
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)